A XIV. és XV. században Liszka már várjoggal bírt. Történetének legrégebbi idejében avarok lakták a vidékek, majd szláv jövevények is települtek a környékre Theszalonikiből, ők nevezték el a mogyorós cserjékről (ószláv nyelven liska = mogyorófa) a települést. Feljegyzések szerint hajdan nagyon sok mogyorócserje díszítette a község határát.
Egy 1898. évi törvénycikk alapján lett a község neve hivatalosan Olaszliszka, az 1913-ban megjelent magyarországi helységnevek jegyzékében már így szerepel. Bármennyire is Olaszliszka a település neve, ennek ellenére még ma is gyakran előfordul, hogy a községet röviden csak Liszkának mondják.
Olaszliszka lakossága a honfoglalás után sokszor megváltozott, háborúk, járványok, betegségek, üldözések, elvándorlások következtében. Így fejlődéstörténetében és népességének alakulásában fontos szerep jutott a betelepítéseknek. A kellő munkaerő biztosítása céljából többször vált szükségessé idegenek befogadása. Sok régi feljegyzés tanúskodik arról, hogy Liszka mindenkor szélesre tárta kapuit az idegen bevándorlók előtt.
A tatárjárás után 1245-ben IV. Béla királyunk a velencei tartományból olaszokat telepített Lyskára, akik a Burgundia nevű falurészen éltek. Magukkal hozták délebbre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, kultúrájukat, ezzel alapozva meg Tokaj-hegyalja hírnevét. A település neve ezt követően Liska Ulázi.
A vallásháborúk nehezítették a város békés fejlődését. A török, majd a német katonák pusztítása is sok keserűséget, szenvedést és kárt okozott. 1527-től gyakorlatilag Zemplén vármegyére helyeződött az ország politikai életének súlypontja. 1671-ben Wesselényi Ferenc, 1678-ban Thököly Imre, 1705-ben pedig II. Rákóczy Ferenc oltalom levelet adott Olaszliszka városának a császári katonák dúlása ellen. Az 1848-as szabadságharcban önkéntes zászlóalj alakult Liszkán. Sokan harcoltak Kossuth oldalán a településről és környékéről. A szabadságharc bukása után az elnyomás alatt is nagyon sokat szenvedett a község, jobb élet csak az 1867-es kiegyezés után alakult. 1871-ben korerajárvány sújtotta a térséget, majd a XIX. század végén filoxére vész pusztította a szőlőket.
Térkép: Mapire Képek: Kazinczy Múzeum, Dobossy Ferenc felvételei Fortepan