főoldal / Településünk / Története

Története

A települést 1239-ben IV. Béla királyunk levele LYSKA néven említi. Ebben az okmányban szerepel először a község neve a birtokterület határkijelölésében, királyi birtokként.

A XIV. és XV. században Liszka már várjoggal bírt. Történetének legrégebbi idejében avarok lakták a vidékek, majd szláv jövevények is települtek a környékre Theszalonikiből, ők nevezték el a mogyorós cserjékről (ószláv nyelven liska = mogyorófa) a települést. Feljegyzések szerint hajdan nagyon sok mogyorócserje díszítette a község határát.

Egy 1898. évi törvénycikk alapján lett a község neve hivatalosan Olaszliszka, az 1913-ban megjelent magyarországi helységnevek jegyzékében már így szerepel. Bármennyire is Olaszliszka a település neve, ennek ellenére még ma is gyakran előfordul, hogy a községet röviden csak Liszkának mondják.

Nyitott város

Olaszliszka lakossága a honfoglalás után sokszor megváltozott, háborúk, járványok, betegségek, üldözések, elvándorlások következtében. Így fejlődéstörténetében és népességének alakulásában fontos szerep jutott a betelepítéseknek. A kellő munkaerő biztosítása céljából többször vált szükségessé idegenek befogadása. Sok régi feljegyzés tanúskodik arról, hogy Liszka mindenkor szélesre tárta kapuit az idegen bevándorlók előtt.

A tatárjárás után 1245-ben IV. Béla királyunk a velencei tartományból olaszokat telepített Lyskára, akik a Burgundia nevű falurészen éltek. Magukkal hozták délebbre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, kultúrájukat, ezzel alapozva meg Tokaj-hegyalja hírnevét. A település neve ezt követően Liska Ulázi.

1320-ban felépül a település szimbólumának számító gótikus stílusú Római katolikus templom, melynek legősibb része a torony, amely katonai őrtoronynak épült.

Tovább

Mezőváros

1464-ben Mátyás király mezővárosi rangra emelte a települést. Mezővárosi rangját 422 évig viselte. Ezután már csak nagyközségként szerepelt a település. Mátyás király vásártartási joggal ruházta fel a várost, aki évi három szabad vásár megtartására adott engedély. Rudolf császár 1601-ben Olaszi Liszka vásártartási napjait kibővítette, évi négy vásár megtartására adott jogot József, László, Mihály és András napon.

Az 1500-as években zsidó népesség érkezett Galíciából, Lengyelországból, Csehországból. Ez társadalmi és gazdasági, kereskedelmi fellendülés hozott. A XVI-XVII században települtek Oláhországból Zemplénbe a Kassa felé vándorol cigány telepesek, ezek közül maradoztak a vidéken cigányzenészek, vályogvetők, kosárfonók, szegkovácsok, bádogos oláhok. A földesurak birtokain gyakran megjelentek bolgár, cseh, görög, lengyel, német telepesek.

A magyarországi hászidizmus középpontja

Olaszliszkán az 1800-as évek elején alakult meg az első hitközösség, mely a század közepére zsinagógát épített. 

Tovább

Kossuth Lajos Olaszliszkán

Ma is közhit, hogy Kossuth Lajos itt született 1802. szeptember 19-én. Abban az időben az olaszliszkai postamester Wéber András volt. A család oldalági leszármazottai állították és néhai Téglássi István postakocsissal is bizonyítják, hogy Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László, a monoki Andrássy család uradalmi ügyvédje, feleségével a sátoraljaújhelyi tiszti értekezletről hazafelé tartott Monokra. Feleségét, Wéber Saroltát, útközben szülési fájdalmak lepték meg. Szerencséjükre még Liszka előtt jártak, ezért az asszonykát szüleinél hagyta, ahol szerencsésen túl is esett a szülésen.

A Kossuth-házat múzeumként látogathatják.

Tovább

Háborgatott idők

A vallásháborúk nehezítették a város békés fejlődését. A török, majd a német katonák pusztítása is sok keserűséget, szenvedést és kárt okozott. 1527-től gyakorlatilag Zemplén vármegyére helyeződött az ország politikai életének súlypontja. 1671-ben Wesselényi Ferenc, 1678-ban Thököly Imre, 1705-ben pedig II. Rákóczy Ferenc oltalom levelet adott Olaszliszka városának a császári katonák dúlása ellen. Az 1848-as szabadságharcban önkéntes zászlóalj alakult Liszkán. Sokan harcoltak Kossuth oldalán a településről és környékéről. A szabadságharc bukása után az elnyomás alatt is nagyon sokat szenvedett a község, jobb élet csak az 1867-es kiegyezés után alakult. 1871-ben korerajárvány sújtotta a térséget, majd a XIX. század végén filoxére vész pusztította a szőlőket.

Olaszliszka 1869 és 1887 között